Ennek most nincs előzménye, egyszerűen a mobilon hangosan zenét hallgatók ellen szólok. Őket azért elég sokan utáljuk, sőt, úúútáljuk, nemde?

Cölöp Józsika raj csávó hírében állt a "tesók" körében, mindig nagyon laza volt, egyszer talán még a rendőröknek is beszólt igazoltatáskor. Persze ezt bárki megtehette az ő helyében, de csak kevesen ismerték fel, ugyanis mostanában annyira elharapózott a cigányok elleni erőszak, hogy már senki nem mert hozzájuk nyúlni, leszámítva a "tesókat". Amúgy sem erősítettek gyereknevelésben a kedves szülők, túl sok elfoglaltságot jelentett nekik valamelyik házat "állványozni" az utcán nap mint nap, meg a kocsmákban a részeg tömegverekedésekben való részvétel (apuka még az elején küzdött azért, hogy visszakapja a régi cégénél az asztalos szakmáját, de a gyár - vele vagy nélküle - csődbe ment, aztán a kényszer rávezette, hogy van ennél a szakmánál jóval jövedelmezőbb tevékenység is). Szóval Józsika szabadnak érezte magát, iskolába sem járt nagyon, mert a tanárokat lúzernek tekintette, önmagát pedig a jövő roma DJ-császárának, aki mindig a legjobb muffokat kapja meg (legutóbb a 12 éves, de legalább 20-nak látszó Andzsélát, akire a lakótelep összes kis rodrigója csorgatta a nyálát, de még a sápadtarcúak közül is néhány), és minden este muláj van. Korán el is kezdte szoktatni magát a dizsi hangerejéhez, a zenegépét 8-as hangerő alá nem tekerte le, csak ha már végképp nem értette, mit akar a Hernándó a telefonban. Máshogy hogy a fenébe tudja megérteni majd a jövőben, milyen zenét - esetleg mást - akarnak kérni tőle a kiscsajok a pultnál, vagy az alatt?

Szóval mindenhol igyekezett szakmai tapasztalatokat gyűjteni, autóban, tömegközlekedésen, otthon, suliban, "Fukaréknál" az autórádió soron, minél hangosabb, annál jobb, csak dübörögjön a basszus, basszus. Miután végigdolgozta, végigtanulta ilyenformán a napot, elindult hazafelé a villamoson. Zene elő, nosza mindenki ropja, jeeee, legalábbis a képzeletében, csak 1-2 rasszista bunkó mert ránézni, biztos azért, mert cigány vagyok, gondolta, vagy azért, mert nem műkedvelők, biztos utálják a kultúrát, de nem foglalkozott velük, szeme előtt csak a DJ-mesterség lebegett. Mielőtt felváltotta volna a vastag végbélnyílás víziója, amikor kattant a bilincs, és mintha Jeszenszky Zsoltika elégedett arcát is látta volna maga előtt, amikor beszállították a rendőrségre, ahol is az orra alá dörgölték a vádakat: jogdíjas művek tömkelegét mutatta be nagyközönség előtt anélkül, hogy bárkitől is engedélyt kért volna a szerzők közül, arról már nem is beszélve, hogy a DJ-vizsgája sem volt meg. Nem képzelődött, valóban sikerült kifognia az egyetlen olyan járatot, amire Jeszenszky Zsolt, a MAHASZ és a Magyar Lemezlovas Egyesület elnöke is kénytelen volt felszállni a szervízben lévő autója okán.

Mielőtt teljesen elsötétült volna minden a végösszeg hallatán, amit még a védelmi pénzből és prostifuttatásból élő rokonok sem lettek volna hajlandók összedobni, utoljára bevillant azoknak a náciknak, Magyar Gárda és Jobbik-szimpatizánsoknak és tagoknak a képe a tévéből, akiket a rendőrség nemrég letartóztatott, és akik valószínűleg a leendő közönség nagy részét alkották volna a kóterban, most, hogy a rendőrség nem mert hozzányúlni a romákhoz az őket ért atrocitások miatt. Hirtelen a DJ-pult előtt picsogó kiscsajok átváltoztak kopasz, szőrös, nagydarab férfiakká, akik ugyanazt szerették volna, mint a kiscsajok: a seggét. Jeszenszky Zsolt, rohadjál meg, ezt még nagyon megbánod! Aztán sötétség.