-- OFF: Biztos lesz olyan blogger, aki érti, miért kérdem: Te mit csinálnál meg egy blu-ray DVD "játékosért" vagy MP3 lejátszóért? Sőt, terjesszük ki, mindenki írja meg, mit tenne, ha úgy érezné, végre van esélye nyerni? És most: ON --

2010. április 29. egy olyan dátum, amiben nincs semmi érdekes, de még csak a legkevésbé sem. Egy szokványos csütörtöki nap. Otthon ülök, a mai napi meló is kemény volt, de megtettem minden, ami tőlem tellett, márpedig Csernus szerint ettől nő az önbizalom és a gerinc, nem attól, hogy leülünk, és sajnáljuk magunkat, mert az demoralizál és rengeteg időt vesztünk vele. Mindegy, nem ez a lényeg.

Ülök otthon. Csend van. Béke. Méla kuss. Élvezem, piszkosul. Végre meg lehet nézni egy filmet, el lehet olvasni egy hazai hírt anélkül, hogy a politika patát villantana, bárhol, bármilyen formában. Nyugalom honol a tájon, senki nem hangoskodik, a környezetemben csupa munkában megfáradt ember élvezi a csendet hasonlóan hozzám. A blogomban már nincs miről írni, nincs semmi téma, amin idegeskedni lehet, aminél igazságot kellene osztanom. Mindenki rendesen húzza az igát, a fáradt embernek pedig nincs sok kedve balhézni, utcán bűnözni. Egy dolgozó embernek kijár a pihenés, vagy hogy a saját környezetében úgy éljen, ahogy akar, anélkül, hogy ez a másik ember mindennapi életének a rovására menne.

Persze nemrég még nem ez volt, tüntetések, zavargások, politika, környezetszennyezés, és egyéb problémák. Annyi történt, hogy már eddig is volt egy lelkes csapat, akik hosszadalmas kutatómunkával összegyűjtötték azokat a dolgokat, problémákat, amelyek leginkább gátolják az emberiség fejlődését, és egyfajta célzott gyógymódot kínáltak azáltal, hogy megszűntetik a probléma gyökerét. A szelekció egyszerű volt. Aki nem a munkától megfáradtan tért haza, vagy úgy, hogy a közösség számára hasznot nem hajtott, azt már vitték is el egy fúrótoronyra, valahova a sarkkör közelébe. Utánpótlást egyre kevesebbet kapnak, tudják meg, mit jelent megdolgozni a mindennapi betevőért. Celeb vagyok, ments ki innen? Ugggyan már. Ezek egymást szavazzák ki.

Hogy most hol tartanak? Nem tudom, nem is érdekel. Lényeg az, hogy ma, 2010. április 29-én békésen tudok pihenni, anélkül, hogy bárki is mindenféle időrabló, mutyizó, csókosnak besegítő idiotizmussal frusztrálna. És ezt piszkosul élvezném.

Fél 7, ideje felkelnem és készülődnöm, ma is dolgos napom lesz, b+. Ha akartok még jövő-sztorikat olvasni, akár pozitívakat, akár negatívakat, olvassátok A jövő emlékei blogot.