Előzmény: Hangos zene nr.1

Nos, úgy találtuk,  hogy a hangos zenehallgatás tényleg egy nagyon tufa dolog, ezért fogtuk magunkat a szomszédokkal, egy kis előkészület és sísapka a fejre (mindenkinek, nem szeretnénk, hogy valakire konkrétan emlékezzen, csak arra, hogy egy csapat őrjöngő házbeli nyilvánított véleményt ilyesformán), majd irány a helyszín.

Csöngettünk. Ajtót nyitott, meg volt lepve, csak este számított rám, és egyedül. De addigra már késő volt, benyomultunk az út közben összeszedett 10 csövessel együtt, majd megkezdtük a pogromot. Karcsi (egy magas, hajlott hátú, kellően ápolatlan csöves, aki annak idején még a Volga gyárban is dolgozott) rég tartogatott nagydolgát akarta először elintézni. Sajnos csak a mosogatóig jutott el, így is sikerült a gatyája szárát lefosni. Másfelől a mosogató túl tágas volt, ezért a benne talált lábas tésztaszűrőn helyezte magát kényelembe, hogy ne érjen le a segge a mosogató aljáig. Szerencse hogy azt találta meg, mert így a lyukakon keresztül tudott távozni a fölösleg egy része, és éppen belefért a produktum. Seggtörlésre éppen megfelelt a konyhában hagyott Armani póló (természetesen nem a csövesé volt), így mint aki jól végezte dolgát, csatlakozott V. nénihez a nappaliban, aki 3-4 másik házbelivel pont a pokol szolgáját, az aktív hangfalakat és a szubládát sátántalanította a földön talált vasaló segítségével. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyi erő van egy kisnyugdíjasban, bár biztos valamelyik kedves parlamenti képviselőre gondolt közben, netán a csirkefarhát megemelt árára.

Gondoltam átnézek a fürdőszobába, mit csinálnak ott Z-ék. Kellően konzervatívnak bizonyultak mindig is az asszonnyal, annak ellenére, hogy 20-as éveik végén jártak, most éppen a középkori vízpróbával tesztelték a szomszédot, nem boszorkány-e. Persze a kád nem volt elég mély, ráadásul a szomszéd jól kitöltötte azt, úgy kellett beletaposni, így nem is süllyedt el kellően. Egyből rá is sütötték (majdnem szó szerint), hogy boszorkány, mert még a víz sem fogadja be. Ezalatt Karcsi sorstársai fogat mostak a szomszéd fogkeféjével, majd megborotválkoztak, mire valamelyikük kitalálta, hogy a takaróként használt újságok szerint a szőrtelen test divatba jött a férfiaknál, így minden szőrüket szépen, akkurátusan leborotválták (MINDENHOL!), kézről kézre adva a borotvát, akárcsak a fogkefét. A művelet végén ott állt 6 teljesen szőrtelen csöves a fürdőben, ruhájuk a kádban ázott, amiben még mindig benne volt a szomszéd, a földön pedig durván szőtt szőnyegként ott maradt a szőrzet. Nem volt túl felemelő nézni a paksimogyorós szőrszálakat lent a földön.

Még jó, hogy vegyvédelmi ruházatban mentünk be, amit S. szerzett a közeli laktanyából 6 karton cigiért, amikor be akarták zárni a hivatásos hadseregre hivatkozva (S. kicsit paranoiás volt, állandóan atomcsapástól tartott - a lakása inkább egy katonai raktár volt, sem mint lakás -, de a szomszédot ő sem állhatta). A leckéztetést is ő fejezte be azzal, hogy az erősítőt rádobta a szomszédra, aki még mindig a kádban feküdt megszeppenve, benne a csövesek ruhái (a víz állagát és szagát a fantáziátokra bízom), és amikor meglátta, hogy hőn szeretett berendezése repül felé a vízbe, nyüszítve összeszarta magát. Azt hitte, be van dugva, de nem volt. Ő viszont megértette, miért történt vele mindez, így azóta csend van, mindenkinek szépen köszön, sőt, azóta rendesen eljár dolgozni is egy céghez, így este már amúgy sem lenne kedve bulizni. Végső soron rendbe tettük az életét, kivéve a vallást, a vízpróba után inkább Buddhát kezdte el követni.